Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.
Mt 7,14
Mátyásföld reformátussága kezdetben a Rákosszentmihály–Sashalom Egyházközséghez tartozott. Istentiszteletre alkalmi megoldásként a Baross Gábor utcai iskola egyik osztályterme szolgált; jelesebb alkalmakra a mozit vagy más termet vettek igénybe.
1930. november 9-én megalakult a Mátyásföldi Protestáns Egyesület, amelynek három célja volt: a protestáns egyházközség megalakításának előkészítése, a vallásosság és evangéliumi erkölcs ápolása, valamint a templom és a lelkipásztori ingatlan megépítése. Az elképzelés közös evangélikus-református templomra szólt, és az ügy nagy lendületet kapott, amikor a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete felajánlotta a báró Szurmay Sándor utca sarkán lévő telkét.
A megfelelő helyszín körüli vita hosszúra nyúlt. Végül a Baross Gábor és Gyár utca sarkán lévő piacterületet szemelték ki – amelynek megszerzése elé maga a községi főjegyző gördített akadályt. Főszolgabírói és alispáni fellebbezések után 1936 végére sikerült a telket megszerezni. A templomépítéshez szükséges tőke nagy részét, 16 692 pengőt, az Egyesület már 1935-re összegyűjtötte.
Az építési tervek elkészítésére Sándy Gyula műegyetemi tanárt kérték fel; a választmány el is fogadta azokat, a Nyaralótulajdonosok Egyesülete azonban nem. Ezt követően belső nézeteltérések is felszínre kerültek: a reformátusok ellenezték az állandó oltár elhelyezését, az evangélikusok viszont ragaszkodtak hozzá. Az 1936. december 30-i gyűlésen kimondták az Egyesület feloszlatását, a összegyűlt összeget arányosan elosztották, és két külön templomot határoztak el.
1937. január 1-jén megalakult a Mátyásföldi Református Fiókegyház, önálló szervezetként a Rákosszentmihály–Sashalmi gyülekezet mellett. Közös lelkipásztoruk Hörömpő Dezső volt. A frissen alakult fiókegyház azonnal kimondta templomépítési szándékát, és Csaba Rezső budapesti építőművész tervét fogadta el.
A fedezet egy részét (9 700 pengőt) a feloszlott Protestáns Egyesülettől kapták; a többit szeretetvendégségek, téglajegyek, házi perselyek, államsegély és adományok révén teremtették elő.
1937 őszén elkezdődött az építkezés – novemberre álltak a falak és a tető is. 1939 elején elkészült a torony, a sisak pénz hiányában csak 1940-ben készülhetett el. A belső burkolat és bútorzat 1939 nyarán készült el, miközben a mindössze 280 lelkes fiókegyház állandó pénzzavarral küzdött.
„A Pestkörnyék kedves villa városában, Mátyásföldön vasárnap szentelte fel a protestánsok közös áldozatával épült új református templomot… Dr. Ravasz László dunamelléki püspök."
Magyar Értesítő, 1939. október 2.
A felszentelésre 1939. október 1-jén került sor. Az ünnepen az új harangot is felavatták – azt Petrencs Miklós nyugdíjas alezredes hadbíró és felesége adományozta gyermekük halálának emlékére.
A háborús évek a templomot sem kímélték; a megsérült tetőszerkezetet ideiglenesen hozták helyre. Az ezt követő évtizedekben a gyülekezet fokozatosan újította meg az épületet:
2021-ben a gyülekezet egy régi tervét tudta valóra váltani: a templom bővítése és teljes körű felújítása. A Dunamelléki Református Egyházkerület 65 millió forint támogatást nyújtott állami forrásból (Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével); a végső 85 milliós költségvetés fennmaradó részét a gyülekezet adományaiból fedezték.
A terveket Kamaszné Fodor Ildikó és Kamasz József készítették; a munkálatok 95%-át Hullán Botond vállalkozó, gyülekezeti tag vezette napi jelenléttel.
2021. április 12-én egy nap alatt ürítették ki a templomot, és már másnap megkezdődtek a bontások. Hatnapos munkahéttel, egyetlen leállás nélkül folyt az építkezés – a 118. munkanapon 97%-os készültséggel fejeződött be a beruházás lényegi része.
A felújításról készült összes képet a fényképalbumban lehet megtekinteni.